A csecsemők sokkal többre képesek, mint gondolnánk. Jóval azelőtt, hogy egy szót is kimondanának, már bonyolult kutatási és kísérleti stratégiákat alkalmaznak. Nem pusztán a szülők utánzása révén tanulnak, hanem kis tudósokként, villámgyorsan és tervszerűen fedezik fel a világot.
Nem könnyű azonban bizonyítani, hogy milyen agyafúrtak is valójában a csecsemők. „Elég nehéz a kicsiket vizsgálni, hiszen nem tudunk velük beszélni. Ezért más módszereket kell kitalálnunk, és a már meglévő képességeikre építeni, például a látásukra, még ha az egyelőre nem is teljesen éles. A gyerekek már akkor körülnéznek, amikor a világra jönnek, és ami érdekli őket, azt hosszabban figyelik. Erre építjük a kísérleteinket” – magyarázza Sabina Pauen, a Heidelbergi Egyetem professzora.

A heidelbergi fejlődéspszichológus több száz csecsemőt vizsgált az elmúlt években. És mindvégig arra a kérdésre kereste a választ: vajon hogyan ismerik meg a világot a kicsik?

Meg tudják különböztetni a tárgyakat?
Lehetséges, hogy akár a hét hónapos csecsemők is meg tudnak különböztetni egymástól bizonyos tárgyakat? Felismerik például a különbséget bútorok és állatok között?
Ebben a kísérletben hét bútordarabot adnak egymás után a gyerekek kezébe. Mindegyikkel húsz másodpercig foglalkozhatnak. A pszichológusok megfigyelik, mennyi ideig néznek egy-egy tárgyat.
Az eredmény: eleinte nagyon nagy az érdeklődésük. Pontosan megvizsgálják, hogy mit tartanak a kezükben. De a fotel, szekrény és komód után elkezdik megunni a dolgot. Egyre rövidebb ideig foglalkoznak a tárgyakkal. Hiszen láthatóan hasonlóak: mindegyik bútor.
És akkor felbukkan egy zsiráf, és hirtelen megint rendkívül érdeklődővé válnak. Tényleg felismerték volna, hogy ez most egy állat? A tudósok szerint: igen!
Sabina Pauen professzorasszony így foglalja össze következtetéseiket: „Azt gondoljuk, hogy az ember már nagyon korán különbséget tesz az élőlények és az élettelen tárgyak között. Lehetséges, hogy ez evolúciósan rögzítve van az agyban valamilyen módon. Hogy pontosan mi alapján tesznek különbséget a gyerekek, azt még ki kell derítenünk.”

Megdöbbentően fejlett viselkedésminták
A pszichológusok egy jelenetet mutatnak a csecsemőknek: egy gilisztaszerű állat egy labda köré tekeredik.Lehull a függöny, aztán újra felmegy, és a következő jelenet látható: a labda és az állat mozdulatlanul fekszenek egymás mellett. Melyiktől várják a gyerekek inkább, hogy újra elkezd mozogni? A pszichológusok itt is azt veszik alapul, hogy a csecsemők melyik tárgyat milyen hosszan nézik.

Sabina Pauen így számol be tapasztalataikról: „Azt látjuk, hogy a gyerekek figyelme inkább az állatra irányul. Különösen érdekes, hogy gyakran vetnek egy-egy gyors pillantást a labdára is, hogy ellenőrizzék, nem mozdult-e meg. Mindebből arra következtethetünk, hogy a korábban látottak alapján, azt várják inkább, hogy az állat fog megmozdulni.”

Sabina Pauen és csapata már több mint 500 kísérletet végzett kisbabákkal, és megdöbbentően fejlett viselkedési mintákat figyeltek meg. A következő lépés: az agyhullámok mérése a kísérletek közben. A kutatók azt remélik, hogy az EEG-k kiegészítik és megerősítik a kicsik képességeiről nyert eddigi eredményeiket.