babyexpress: Ön a csecsemők látását vizsgálja. Honnan tudja, hogy mit lát egy csecsemő?
Dr. Michael Kavšek: Az utóbbi hónapokban például a megragadási preferencia módszerét alkalmaztuk. Ez a módszer a következő tényen alapszik: ha egy csecsemőnek odatartunk két tárgyat, akkor körülbelül négy hónapos kortól a közelebbinek látszó tárgyat próbálja megfogni. Egy csalóka mélységű képet hoztunk létre, aminek a háttere úgy néz ki, mintha a messziségbe tartana, és két tárgyat helyeztünk rá. A valóságban a háttér teljesen egyenes, és a tárgyak azonos távolságra vannak a csecsemőtől. Azt figyelhetjük meg ilyenkor, hogy már az öthónapos csecsemők is a látszólag közelebb lévő tárgy felé nyúlnak. Ez bizonyítja, hogy már működik náluk a perspektivikus mélységészlelés.

Sok mendemonda kering a csecsemők észlelési képességeiről: hogy fekete-fehérben látnak, hogy csak két dimenzióban látnak, vagy hogy fejen állva látják a világot… Mi igaz ezekből?
Korábban azt is gondolták, hogy az újszülöttek nem hallanak, vagy hogy nem érzékelik a fájdalmat. Ezek természetesen butaságok, és ugyanilyen idejétmúlt az a szóbeszéd, hogy a csecsemők fejen állva vagy fekete-fehérben látják a világot. Ezek a régi előítéletek hosszú ideig tartották magukat. Néhány évvel ezelőtt még egy gyerekorvos is megkérdezte tőlem, hogy a babák tényleg látnak-e színeket. Természetesen látnak színeket az újszülöttek, és nem fejen állva látják a világot. Furcsa az az elképzelés, hogy az emberek úgy fejlődnek, mint a tévé – hiszen a tévénél volt eleinte minden fekete-fehér. A csecsemő születésétől fogva lát, csak a látása nem olyan fejlett, mint a felnőtteké. De meg tudják különböztetni például a piros és a zöld színt, sőt, mind a látás, mind a hallás működik már a magzatnál is.

Mit látnak valójában a csecsemők?
Alapvetően az újszülöttek elég életlenül látnak – színesben, de elmosódottan. Körülbelül 20 cm távolságig látnak még viszonylag jól, de ezen belül is igen korlátozott a látásélességük. Tehát életlenül látnak, de mégsem annyira, hogy mondjuk a szüleiket ne ismernék fel. Mindenesetre a vizsgálataink azt mutatják, hogy a csecsemők többet látnak, mint azt a felnőttek gondolnák. Azt mondhatjuk, hogy már a csecsemők is sok mindenre képesek – és ez nemcsak az optikai feladatokra vonatkozik, hanem bizonyos emlékezeti teljesítményre is.
Mikortól ismerik fel a csecsemők a szüleiket?
Elég hamar, már néhány óra után. Mivel az anyjuk arcát általában gyakran látják, így a felismeréshez szükséges emlékezeti teljesítményre már néhány óra vagy néhány nap után képesek. De ilyenkor még elég homályosan látnak, csupán fél éves koruk körül érik el a felnőttekének megfelelő látásélességet.

Ön elsősorban a csecsemők mélységérzékelésével foglalkozik. Milyen felismerésekről tud beszámolni?
A mélységérzékelés különböző teljesítményekből áll össze. Érzékelhetjük például a mélységet mozgások segítségével. Az előtérben lévő tárgyak a szem érzékelése szerint más sebességgel mozognak, mint a távolabb lévők. Ez a mozgás révén történő mélységészlelés már születéstől működik. Ha egy tárgyat gyorsan közelítünk egy újszülött felé, akkor az megijed és elfordítja a fejét. Ez bizonyítja, hogy az újszülöttek felismerik, ha valami közeledik feléjük. A mélységészleléshez az is hozzájárul, hogy két szemünk van, és így sztereoszkópikusan látunk – erre a kisbabák csak néhány hét után képesek. A képszerű térlátás, tehát például a mélység észlelése fotókon vagy olyan szobákban, ahol semmi sem mozog, csak öt-hat hónapos kortól működik. Ha egy négyhónapos gyereknek odatartunk egy fényképet, feltételezhetjük, hogy kétdimenziósan érzékeli – és nem ismeri fel, hogy mely személyek vagy tárgyak vannak közelebb vagy távolabb a képen.

Egy ismerősöm azt mesélte nemrég, hogy a három hónapos kisfiát nagyon zavarta, amikor az anyján először volt szemüveg…
Ez azzal függ össze, hogy az újszülöttek nagyon hamar felismerik az anyjuk arcát. Elsősorban körvonalak, így például a fej körvonala alapján tájékozódnak, de az arc jellegzetességeit is figyelembe veszik. Fontos például a szem, és ha az hirtelen megváltozik, mert az anyán szemüveg van, akkor az természetesen zavaró. Alighanem bizonytalan volt a gyerek, hogy ki is az, akit lát, vagy meg volt lepődve, hogy hirtelen mennyire megváltozott az édesanyja szeme.

A három hónap körüli kisbabák órákon keresztül tudnak elragadtatva nézni egy könyvespolcot. Miért nyűgözik le őket ennyire a színes kötetek?
A sok különböző forma és szín miatt. Minden, ami változatos, az nagyon érdekes a babák számára. Ezért érdemes egy felfüggesztett, mozgó játékot helyezni az ágyuk fölé. Hiszen itt a formákhoz és a színekhez még mozgás is társul, megpróbálhatják elérni – kitűnő játékszer ez számukra, amivel órákig elvannak.

Hogyan tudják a szülők a kicsik környezetét a lehető legkényelmesebbé és legérdekesebbé tenni?
A legtöbb szülő automatikusan azt teszi, ami a helyes, hiszen hamar kialakítanak egy kommunikációs rendszert a gyerekükkel. A kicsik jelzik, mi az, ami tetszik nekik, és mi az, ami már túl sok. A szülőknek csak figyelniük kell. Ami fontos, hogy bizonyos játékaik meglegyenek: mobiljáték, tarka, mozgó dolgok, labdák. Később egészen egyszerű képeskönyvek. Semmi bonyolultra nem kell gondolni, a legegyszerűbb formákat és színeket tartalmazó könyvek az ideálisak!

/Dr. Michael Kavšek a Bonni Friedrich Wilhelm Egyetem Pszichológiai Intézetének munkatársa, ő vezeti a „Német Kutatótársaság” által támogatott „Wahr” nevű projektet, melyben a korai gyerekkor észlelésfejlődését vizsgálják./

Szerző: Barbara Mucha, Képek: Frank Luerweg