Most olyan felnőttek mesélnek első könyvélményeikről, akik ma is testközelből ismerik a legtöbb minőségi olvasmányt hazánkban. Lanczkor Gábor költő, Nádori Lídia műfordító és Oláh Andrea rádiós újságíró-műsorvezető legmeghatározóbb olvasmányélményeiről és a könyvekhez fűződő viszonyáról olvashat a kedves érdeklődő ebben a három részes riportban.

Amikor a témán jár az agyam, az jut eszembe, hogy aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Meg aki a könyvet – felelek rá rögtön magamban. Aztán azon töprengek sokat, hogy a rengeteg kiadvány között, amit napjainkban talál a magyar vásárló a polcokon, hogyan igazodik ki. Alig fér a fejembe.
Sokszor az első benyomás vezeti a kezünket. Meg persze az előzetes tudás – ha ismerjük azt, akitől a következő regényt vagy verseskötetet választjuk, könnyebb a dolgunk. (Bár mindig érhetnek csalódások). Na de mit tesz például az első gyermekét nevelő szülő, amikor a gyermekkönyvekről még semmilyen fogalma sincs, és könyvet szeretne választani a kicsinek. (Mit tesz – mit tesz? Vagy vásárol vaktában, vagy informálódik először, és azután fizet, de a helyzet így sem egyszerű.) Ezekből a kiadványokból is egyre több és egyre többféle (színvonalú) nyújtózkodik a vásárlói kezek felé.

Közben az jut az eszembe, hogy a mai kortárs irodalom és könyvkiadói szakma jeles képviselői is voltak gyerekek. Szerencsére szerették és szeretik a könyveket. Innen nézve tehát duplán érdekes a kérdés, hogy mit godnolnak a könyvek szerepéről, illetve milyen köteteket forgattak szívesen régen és ma. Most közülük néhányan mesélnek erről.

Lanczkor Gábor első jelentős olvasmányélményeként a Góliát képregény egyik korai számát említi, amikor gyermekkora kedvenc köteteiről kérdezem.
– Ez volt az első nem tankönyvi szöveg, amit el tudtam olvasni. Ma is határozottan emlékszem a siker- és olvasmányélményt követő eufóriára. Általános iskolás koromtól kezdve sokat olvastam, így azt hiszem, nem tudnék egyetlen kedvenc könyvet megnevezni. Nagyon bírtam az Egri csillagokat, úgy általában az indiánregényeket, Karl Mayt, Coopert egyaránt, a Robinsont, és Robert Merle A sziget című regényét.

Érdekes, ahogy visszaemlékszem, nálunk a pöttyös és csíkos kötetek jártak kézről kézre, egy-egy komolyabb témájú ifjúsági regény, előtte pedig verses- és mesekönyvek. Gyerekeknek írt ismeretterjesztő kötetek sokkal kisebb létszámban képviseltették magukat a könyvespolcokon.

Amikor Gábornak ezt a műfajt hozom szóba, rögtön azt feleli, hogy a Búvár zsebkönyveket nagyon szerette.
– Most is szívesen veszek a kezembe ismeretterjesztő irodalmat – mondja –, szóljon az gyerekeknek, vagy az úgynevezett szakmámtól (és a szépirodalomtól) viszonylag távol álló tudományterületekről: baglyokról, gombákról, égitestekről. Még egy Mi MICSODA kötetem is volt gyerekkoromban, anyukámtól kaphattam, jó emlékeim vannak róla, az állatok látásáról, hallásáról szólt.
Fontosnak tartom – teszi hozzá –, hogy a gyerekek kicsi koruktól kezdve könyvek között éljék a mindennapjaikat. Egyrészt mert a magyar irodalom (is) bőven tartalmaz kicsiknek szóló nagyszerű műveket, verseket, prózát, mesét egyaránt, így azt hiszem, jobban járnak ezekkel a könyvekkel, mintha mondjuk Walt Disney-t néznének a számítógépen (bár 1989 előtt rengeteg zseniális rajzfilm készült itthon, de ebbe most ne menjünk bele). Másrészt belőlük lesznek a jövő olvasói, nemde?

Névjegy
Lanczkor Gábor kortárs magyar költő, Székesfehérváron született 1981-ben. Általános és középiskoláit Szombathelyen járta, egyetemi éveit pedig Budapesten töltötte. Élt Rómában és Londonban, jelenleg a Szegedi Egyetem PhD-ösztöndíjasa összehasonlító irodalomtudomány szakon.
Tehetségét 2008-ban Faludy-díjjal, Móricz-ösztöndíjjal, Junior Prima Díjjal, 2009-ben A „Radnóti 100” pályázat díjával, 2010-ben A Magyar Rádió drámapályázatának 3. díjával ismerték el.
Eddig három verseskötete, A tiszta ész (JAK/L’Harmattan 2005), a Fehér Daloskönyv (L’Harmattan 2007) és a Vissza Londonba (Kalligram 2008) jelent meg. Eddigi egyetlen regénye, A mindennapit ma (Kalligram) 2010-ben látott napvilágot.

Bencze Mariann

A riport második része: Nádori Lídia műfordító

A riport harmadik része: Oláh Andrea rádiós műsorvezető-szerkesztő