Sajtkukacként meg sztahanovista szemléletűként sokszor azt gondolom, mindenkinek természetes, hogy kisbabája mellett előbb-utóbb vágyik a szellemi frissességre, az új kihívásokra, és ahogy megengedheti magának (talál hamar bölcsit vagy van bébiszitter/nagyszülő, aki a gyermekére vigyáz), úgy csepeg vissza a munka világába minden anya.

Aztán egyszer Eszter nevű ismerősöm döbbentett rá, hogy nem mindenki gondolkodik így a munkáról. Azt mondta, ő nem vállal mindenáron munkát akkor sem, ha majd minden gyermeke valamilyen intézménybe jár, csak akkor, ha a háztartáshoz elengedhetetlenül fontos az ő fizetése is. Ez motivált abban, hogy körbekérdezzek néhány elérhető távolságban élő anyaismerősömnél: ki mit gondol a munkába való visszaállás szükségességéről, illetve fontosságáról.

Nóra három fiú édesanyja. Az első gyermeke születését követően 3-4 hónappal már dolgozott, de csak olyat, amit már szülés előtt megígért. Elmondása szerint nagyon utálta. Alkalmi munka volt.

- A gyerekek születése között - meséli - egyre inkább berendezkedtem az otthonról végezhető munkára, ma is többnyire azt csinálom. Egyébként grafikus vagyok, és a kötött munkabeosztástól haladtam idővel a kevésbé kötött felé. Kisgyerekek mellett amúgy lehet dolgozni, de nem napi 8 órában. Nagyon jól jön egy laza időbeosztású munka, amit pl. éjjel lehet csinálni.

Na, ez a legnehezebb, azt gondolom. Ha valaki nem olyan területen dolgozik, ahol megengedhető a napi (heti) pár órás munkavégzés, annak nehezebb lehet a terep. 

Kriszti meg is erősít ebben a vélekedésemben. Ügyfélszolgálatos volt, mielőtt Zorka lánya született, és most a visszatérésen gondolkodik. Főleg anyagi okok motiválták ebben a döntésében.

- A pénz a fő indoka annak, hogy már a gyermekem kétéves korában visszamennék dolgozni. És egyre inkább úgy érzem, szellemileg is szükségem van rá: kellenek az új kihívások, sikerélmények, a felnőtt társaság.

Kriszti eddig 8-9 órában dolgozott, most szeretné, ha 6 órás munkaidőben végezhetné a munkáját. Ő hozná-vinné a bölcsiből Zorkát, és szeretné, ha minél kevesebbet lennének egymástól távol. Bízik benne, hogy a főnöke együttműködő lesz, de ha nem, akkor sajnos marad a régi beosztása.

 Orsi, aki két gyermek édesanyja, arra a kérdésemre, hogy szerinte előbb-utóbb muszáj-e egy anyának visszamennie dolgozni, számomra meglehetősen elgondolkodtató választ adott.

 - Ha az embernek olyan munkája van, ami a hivatása, és/vagy rengeteget tanult azért, hogy megszerezze azt a tudást, amely a munkája elvégzéséhez nélkülözhetetlen, és ha nem teheti meg, hogy a jövedelmét nélkülözze a család, nos, akkor szerintem igen, előbb-utóbb dolgozni kell... De ha nem muszáj - bármilyen szempontból is -visszamenni dolgozni, én nagyon el tudom képzelni, hogy kitöltse napjaimat bármilyen értelmes tevékenység munkahely nélkül is.

Ha érdekel, hogy Orsi, aki egyébként kreatív oldalát erősítve napjainkban saját vállalkozásában tevékenykedik, miként vélekedik a munka mai világáról, és hogyan látja saját átváltozását, mióta anya, sőt, még több véleményről és sorsról olvasnál e témában, látogasd meg oldalunkat egy hét múlva is. Ha a téma felkeltette érdklődésedet, nyiss egy topikot a fórumban, és beszélgessünk a munkáról tovább!

Bencze Mariann

A riport folytatását itt olvashatod
A riport harmadik része itt olvasható: Esze Dóra, anya, nő és író