Hordozol és hordoznak 2.

A riport első része itt olvasható

Budapesten a belvárosban, de még a külső kerületekben is, sőt a vidéki nagyobb városokban hordozókendővel könnyebben ráveszi magát az ember, hogy sétálni, ügyintézni, bevásárolni induljon, mint babakocsival - gondolom én. A hordozás szabadságot ad, nem kell otthon ülni akkor sem, ha a járdaszegélyek buckásak, vagy ha alig van akadálymentesített épület a közelben.

A kötődő nevelés egyik fontos szegmense a hordozás (sok egyéb attitűd mellett), és bár nagyon fontos érv, mégsem csupán a praktikusság szól az alkalmazása mellett. Az Ölbebaba egyesület szervezi idén is a 3. NBH budapesti eseményeit. A szervezőcsapat, amikor a résztvevőket és érdeklődőket toborozta, egyúttal a lehető legfrappánsabban meg is fogalmazta a hordozás leglényegét:

"A Hét során az érdeklődők megismerhetik a babahordozást, a gondoskodásnak ezt a természetes, testi-lelki biztonságot nyújtó és igen praktikus módját. Hiszen a babahordozás nem múló divat, hanem a baba biztonság és testközelség iránti elemi igényére adott kézenfekvő válasz. Az ölelés biztonsága elmélyíti a teljes élethez szükséges kötődést. A tévhitekkel ellentétben a hordozás egyáltalán nem káros a baba egészségére, sőt, kifejezetten kedvezően befolyásolja a mozgásfejlődését. A szülővel való együttlét nem csak a nyugalom, hanem sok közös öröm és élmény forrása is, az egész család életét megkönnyíti, a baba pedig részesévé válik a világnak."

Bajzátné Winkler Niké (Eger) baba- és gyermekhordozási tanácsadó (Beli Buba)  pedig még egy olyan történetbe is beavatott, amelyből kiderült, a hordozásnak egy édesanya és kisbabája az életét köszönheti:

- Ez az eset nemrég történt. A védőnőm, akinek én is tanítottam néhány kötést és beszélgettem vele a hordozásról, hogy korrekt információi legyenek, kétgyermekes anya lett. Itt a faluban is hordozókendőben hordja a kicsit. Két hete épp az iskola elé ment a nagyobbik gyermekéért -- természetesen hordozott babával. Az iskola előtt állt egy várandós anyukával együtt, amikor egy figyelmetlen kisteherautós elütötte őket tolatás közben. Az ütközés sebessége akkora volt, hogy mindketten a nemrég kimélyített árokba zuhantak. Természetesen mindenkinek az volt az első reakciója, hogy milyen felelőtlen az anyuka, mert ha babakocsiban lett volna a gyerek, lehet, hogy nem történik semmi baja. Majd kiderült, a sofőr nem látta őket, de ahogy elmondta, a babakocsit sem látta volna. Az esés ereje viszont akkora volt, hogy szinte biztos, hogy a babakocsi nemcsak felborult, de a baba is kiesett volna belőle, mert ők is több mint egy métert estek. Azóta a védőnénim mindenkinek elmeséli, hogy egyedül így érezte biztonságban a babáját, testével tudta védeni, és a pici az egész esetet átaludta, miközben ő kisebb zúzódásokat szenvedett. Felhívott, hogy elmesélje, milyen szerencsésnek tartja, hogy kendőzni kezdett.

Mészáros Anikó (Budapest) babahordozási tanácsadó, hordozókendő tanfolyamvezető (a csaladinet.hu és az olbebaba.hu szakértője, tanácsadója babahordozás témában) olyan nagyszerűnek és fontosnak tartja a hordozást, hogy küldetésének érezte, hogy másoknak is megmutassa és átadja ezt a tudást.

- Azért, hogy ezt szakszerűen tegyem, 2007 végén elvégeztem a Beli Buba Babahordozó Iskola hordozókendő tanfolyamvezetői képzését. Azóta tanítom a kismamáknak, anyukáknak, apukáknak, hogy hogyan kell biztonságosan és kényelmesen hordozni a babákat és kisgyerekeket. Örömmel látom, hogy a hordozás mekkora segítség és boldogság másoknak is.

Amikor arról kérdezem Anikót, milyen pozitív élmények érték a hordozókendő-tanfolyamai során, olyan történetet mesélt el, amit mindannyian átélünk, amikor először magunkra kötjük a babánkat, mégis ez az, ami a legmeghatóbb és legelemibb érzés:
- Egy olyan szülőpárnál jártam tanítani a tavalyi hordozós hét után, akiknek a kislányuk akkor még csak 2 hetes volt: édes kis tünemény. Az anyuka és apuka először a próbababámmal tanulták meg a kötéseket, majd az anyuka beletette a hordozókendőbe a kislányt is. Annyira megható volt: egy 2 hetes, 3 kilós csöppség benne a kendőben. Az anyuka sugárzó boldogsággal mondta aztán: "Annyira vártam már ezt a percet, hogy itt szuszogjon a kendőben a mellkasomon!” Én is teljesen elolvadtam. Ez az anyuka egyébként a tavalyi Babahordozó Héten tapasztalt élmények hatására döntötte el, hogy hordozni fog. Innen is üzenem a szervezőknek: érdemes évről évre dolgozni a jó ügyért!

Szabó Vera (Budapest) baba- és gyermekhordozási tanácsadó, oktató (hordozo.hu) azt meséli, hogy nagyon szeret tanítani, emberekkel lenni. Manapság a tanfolyamok, a személyes, online és telefonos tanácsadás hetente nagyjából15 óráját veszik igénybe
- Angoltanárként a nyelvvizsgán való megfelelést nem tartottam az életben kiemelten fontos dolognak. Aztán a második fiam születése után (2006) - ekkor már fülig szerelmes voltam a hordozókendőmbe (2003 óta hordozok) - sok szerencsés véletlen folytán összeköthettem a tanítás szeretetét azzal, amit a világon az egyik legfontosabb dolognak tartok: a testkontaktus/hordozás fontosságának ismertetésével. Ez 3 évvel ezelőtt volt, azóta nap mint nap tanulom és tanítom a hordozást, és Ónodi Ágival együtt építjük a hordozo.hu-t, a helyet, ahol minden a hordozásról szól.
 
- Mit mesélnél el, ha azt kérdezem, melyek azok az élmény(ek), amelyek emlékezetesek számodra, amelyeket tényleg érdemes leírni, hogy mások is átérezzék a hordozás, a kötődő nevelés szépségét, fontosságát?
- Hát regényeket tudnék mesélni. Mesélnék az első hordozós élményemről, amikor császármetszés után, keserédesen elhagytuk a kórházat, és az első hordozós pillanattól kaptam meg a nagy találkozást a fiammal. Amit elvettek tőlünk a kórházban, megkaphattuk a hordozás által. Ma is könnyes a szemem, ha erre gondolok. De mesélnék mókásat is, amikor életem első nyilvánosan elkövetett hátikötésével felszálltam a buszra, lógó fejjel, édesen alvó kicsi fiammal. A feje nagyot koppant a kapaszkodóban, ahogy bevettem a kanyart, hogy leüljek, és persze aki még eddig nem minket bámult, az is odanézett - szörnyülködve, elhűlve, a gyereket szánva. Én meg annyira élveztem, hogy életemben először a hátamon alszik a fiú, hogy én, egyedül meg tudtam kötni, hogy szabad vagyok, mint a madár, míg a babám édesen, elégedetten alszik, halálosan büszkén ültem, ugye, milyen ügyes vagyok, emberek? ábrázattal a fejemen. Ha pedig a tanfolyamokra gondolok, ami elsőként eszembe jut, az a hihetetlenül sok és intenzív érzelem, ami a hordozással való találkozáskor, vagy a hátonhordozás tanulásakor betölti a Hordozóházat. Ilyenkor egyfelől mindig megérint, hogy mekkora a felelősségem, hogy ezek az érzelmek a helyükre kerüljenek, és előre vigyék a családokat, másfelől teljesen feltölt, rengeteg erőt ad egy-egy ilyen alkalom. Ajándék a sorstól, hogy ezt csinálhatom.

Ugyanezt a kérdést természetesen Ónodi Áginak (Budapest; baba- és gyermekhordozási tanácsadó, oktató (hordozo.hu)) is feltettem: 
- Jött hozzám egy család: apa-anya-picibaba, hogy a kendő használatát megtanulják. A tanfolyamon az anyuka elmondta, hogy sokat készült a szülésre, és szép szülése volt, de arra, ami utána következik, egyáltalán nem készült fel, nem is gondolt rá, hogy kéne készülni rá, hogy hogyan lesznek együtt a babával. Szülés után depressziós tünetei lettek. Szenvedett az egyedülléttől, bezártságtól, egyáltalán nem tudta élvezni a babázást. A szoptatás sem sikerült, pár hét alatt eljutottak odáig, hogy a baba elutasította a mellét, ami nagyon fájdalmas élmény volt számára. Mivel az anyatejet nagyon fontosnak tartotta, ezért fejt, és a saját tejével táplálta a babát - még éjjel is felkelt külön fejni, hogy elég teje lehessen a babának. A tanfolyamon megtanultunk elöl hordozni, és hazamentek. Egy hét múlva találkoztunk újra. Az anyuka ki volt cserélve: virult, mosolygott, csacsogott, láthatóan sokkal kiegyensúlyozottabb volt. Kérdeztem, hogy vannak. Elmesélte, hogy a hordozás óriási változást hozott az életükbe. Mióta hordoz, élvezi a mindennapjaikat. Korábban, ha elment pl. fodrászhoz a baba nélkül, és elérkezett a kimenője vége, csalódottan és szomorúan ment haza, hogy átvegye a szolgálatot a baba mellett. Az elmúlt egy hétben is előfordult, hogy elment a baba nélkül. Elintézte a dolgát, és még volt egy kis ideje, amit egyedül tölthetett volna. De már annyira hiányzott a baba, hogy inkább szaladt hozzá haza megszagolgatni, megpuszilgatni. És képzeljem el, mi történt még velük! Egyik alkalommal a babája nehezen aludt el, sírt (máskülönben könnyen el szokott aludni). A szokásos módon nem tudta megnyugtatni, elaltatni. És ekkor jött egy merész ötlete: bár a baba már hónapok óta nem volt a mellén, megkínálta vele. Azt mondta, a kendős idők előtt nem merte volna ezt megtenni - ha egyáltalán eszébe jutott volna ilyesmi -, mert túl fájdalmasak voltak a korábbi kudarcok, elutasítások. De most gondolta, mit veszíthet: mellre rakta. És a baba szopott! És mennyei érzés volt neki, hogy a babája ott szuszog békésen a mellén! Nézte a babáját, aki újszülött korában látott utoljára ebben a helyzetben, és hirtelen meglátta, hogy milyen nagy már ez a baba, és milyen rendben is vannak velük a dolgok.

Ahogy ezt hallgattam - mondja Ági -, nagyon boldog és lelkes voltam. És kíváncsi, hogy vajon mennyi hordozás hozta nekik ezt az óriási változást. És most jött a nagy meglepetés számomra: mindössze napi 3-4szer 15 percet hordoztak! Mondta, hogy lehet, hogy később többet fognak, de neki most ennyi esett jól, hát így csinálták...

Bencze Mariann

Így tanítanak ők:

 Tekintsd meg egyre bővülő hordozós galériánkat!